A színek kapcsolatának és hatásainak részletesebb megismerése segíthet a művészeti alkotásokat közelebbről megismerni és megérteni. Hasznunkra lehet a térformálásában és az esztétikai megjelenésben egyaránt.

Érdekes játékokat játszhatunk a színekkel. Sok lehetőséget meríthetünk a színek kontraszthatásainak ismeretéből.
Hét kontraszthatást különböztetünk meg:
- magábanvaló kontraszt
- fény-árnyék kontraszt
- hideg-meleg kontraszt
- komplementer kontraszt
- szimultán kontraszt
- minőségi kontraszt
- mennyiségi kontraszt
A magábanvaló kontraszt a legegyszerűbb színkontraszt, nem igényel különleges színlátást, előállításához csupán három egymástól elütő színre van szükségünk. A színeket tisztán, legnagyobb világító erejükben kell használnunk

A legnagyobb erejű magábanvaló kontrasztot a vörös, sárga és kék színekből hozhatjuk létre. Hatása mindig harsogó, erőteljes és tarka. Ereje csökken, ha a kiválasztott szín távolabb esik a három elsődleges színtől. A másodlagos színek magábanvaló kontrasztja gyengébb az elsőrendűekénél, a harmadrendűeké még kevésbé határozott. Ez a színkontraszt gyakran megjelenik a népművészetben, a tarka hímzések és kerámiák színeiben.
A párizsi Bibliothéque Nationale-ban őrzött XI. századi kéziratának képei a magábanvaló színkontrasztra épülnek. Itt a színek nem elsősorban esztétikai, hanem vallási jelentőségük van.

A fény-árnyék kontraszt, a sötét-világos kontrasztjai egész életünkben jelen van környezetünkben. A fekete és fehér minden tekintetben ellentétesek, közöttük helyezkedik el a számtalan szürke és az egyéb színek.
Csak egyetlen maximális fekete és egyetlen maximális fehér létezik, e két szín között helyezkednek el a világos és sötétszürke tónusok. A megkülönböztethető szürke tónusok száma függ szemünk élességétől és az egyéni ingerküszöbtől egyaránt.

Ez a tónus fokozat megalkotható a színkör bármely tizenkét tisztaszínéből. A tisztaszínek a tónusskála más és más értékeinél helyezkednek el. Megállapíthatjuk, hogy a tiszta sárga a legvilágosabb tónusú, a narancs, a kék, a vörös és az ibolya egyre sötétebb tónusúak.
Tehát a világító, telített sárga igen világos szín, sötét világító sárgát hiába keresnénk, mert ilyen nem létezik. Ha világító erejét kívánjuk kiemelni, a háttérnek világos hatásúnak kell lennie. A telített karakteres kék sötét szín, világosabb tónusainak világító ereje nincs. A kék és a vörös világítóereje sötétebb háttérben érvényesül a legjobban.

Hogyan alkalmazható a művészetben a fény-árnyék kontraszt?
Legnagyobb jelentősége a síkbeli, illetve térbeli hatások kifejezésében van. Ha azonos világosságú színekből készítünk kompozíciót, megőrizhetjük az egysíkbeliség hatását, ellenkező hatás érhető el különböző tónusú színek alkalmazásával. A fény-árnyék kontraszt helyes alkalmazásával több síkú tér teremthető.

A színek hideg-meleg hatását mindannyian ismerjük. Talán már érezték is, ha kék színű helyiségbe lépnek hűvösebbnek érzik a környezetet, ugyanakkor egy narancs színvilágú tér meleg hatást kelt. Konkrét kísérlettel bizonyították, hogy ez az érzet nem alaptalan. A kékes színű teremben tartózkodók 15 fokos hőmérsékletet már hidegnek érezték, a narancsos helyiségben csak 11-12 fokon kezdtek fázni. Kiderült, hogy a kék szín mérséklik a vérkeringés impulzusát, a narancsszín viszont aktivizálja.

A hideg-meleg kontraszt egy nagyon érdekes kontrasztféle. A színkör színeiben a sárga, a sárgás-narancs, a narancs, a vöröses-narancs, a vörös és a vöröses-ibolya színeket általában meleg színeknek nevezzük, a sárgászöld, a zöld, a kékeszöld, a kék, a kékes-ibolya, és az ibolya színeket pedig hideg színeknek. Ez a megkülönböztetés azonban csalóka. A kékeszöld mindig hideg, a vöröses-narancs mindig meleg. A közöttük elhelyezkedő színek hol hidegek, hol melegek, attól függően, hogy hidegebb vagy melegebb színekkel állnak-e kontraszthatásban.
Hideg-meleg kontrasztot a természetben is megfigyelhetünk, a távolabbi tárgyak a közöttünk és köztük lévő levegőrétegnek köszönhetően mindig hidegebbnek látszanak. A festészetben ennek a kontrasztnak a plasztikus és a perspektivikus hatáskeltésben van fontos szerepe.
Ha tisztán a hideg-meleg kontraszt hatásait szeretnénk vizsgálni, ''ki kell kapcsolnunk'' a fény-árnyék kontrasztot, vagyis valamennyi színünknek egyforma világosságúnak kell lennie.

Látványos a hatása a minőségi kontrasztnak is. Itt telített, ragyogó színeket és tompa színek kerülnek egymásmellé. A leginkább világító színeket a fehérfény prizmával való törésekor keletkeznek, azért a festékalapú színek között is találni tökéletesen telített színeket.
A tiszta minőségi kontraszt esetében a tompa színt a világító színből kell kikevernünk, így érvényesül leginkább a kontraszthatás.
Ha világító színeket szürke tónusok közé keverünk, a szürke semlegesíti a színek fényerejét, a hatása olyan, mintha valamilyen belső fényben derengenének a színeink.

Mennyiségi kontraszt

Mennyiségi kontraszt két vagy több szín, színfolt egymáshoz viszonyított méretére vonatkozik. A különböző színekből kialakított kompozíciók esetében érdemes megtalálnunk azt az optimális mennyiségi arányt, amellyel egyensúlyt teremthetünk a színek között, vagyis egyik szín sem tör előrébb a másiknál. Ha ilyen, optimális kombinációt készítünk, statikusan nyugodt hatást érhetünk el. A bemutatott ábrán jól látható, milyen látványos hatást érhetünk el egyes színek alkalmazásával. A nagy felületű narancs háttéren megjelenő kék roppant intenzív hatást fejt ki. Az intenzív hatás eléréséhez sosem azonos a recept. Ha sárgát világos tónusú háttéren jelenítünk meg, sokkal nagyobb felületen kell jelen lennie, mintha sötétebb háttért alkalmaznánk.

Ijesztően bonyolultnak hangzik ez a sokféle kontraszthatás, nem is kell betéve tudnunk ezeket, lényegük pusztán abban rejlik számunkra, hogy lássunk néhány példát a színek által kifejtett hatásokra.
Ha valamelyest ismerjük a színek hatásait, új távlatok nyílnak meg előttünk a díszítés, a falfestés vagy a dekoráció terén. Az itt olvasottakat felhasználva érdekes játékokat játszhatunk gyermekeinkkel, jó pár kellemes percet szerezve a családnak.

Egervári Katalin