| A koloniális stÃlus 2005-03-11 15:51:25
 
 Milyen is valójában az általunk koloniálisnak titulált stÃlus? Vajon csak néhány esztergált láb, egy kis sötétbarna festék? Ennyi lenne az egész?
A koloniális - gyarmati - stÃlus elsÅ‘ bútorai eredetileg az angol, holland és egyéb kolóniák létesÃtésének idején Amerikában készültek.
 A letelepült kolóniák az Amerikába vitt bútoraik alapján készÃtették el bútoraikat. EbbÅ‘l a ténybÅ‘l egyenesen következik, hogy nem független stÃlusról van szó, hanem létre jött valami új, ami ötvözi az Európából hozott formavilágot, az újabb egyéni vonásokat és a helyi sajátosságokat.
 Amerika északnyugati részén, a spanyol letelepedÅ‘k hatására az európai reneszánsz és barokk stÃlus jegyei honosodtak meg. A koloniális stÃlus a köztudatban Új-Angliához kötÅ‘dik, épÃtészetüket az Angliából származó mintakönyvek alakÃtották.
 
 |  |  | Koloniál stÃlusú korlát részlete | 
 
 A koloniális stÃlus kialakulásának három fÅ‘ szakasza:
 - kb. 1608-1720, Gregorian vagy György stÃlus korszaka
 A korszak elején minÅ‘ségi bútorok nem igazán készültek, a bútorok nagy részét Angliából hozták be. A jólét emelkedésével a bútorok minÅ‘sége és választéka is kedvezÅ‘en változott. Eleinte elsÅ‘sorban esztergályozott darabokat készÃtettek. Ma is legtöbbünknek a koloniális stÃlusról a barnára mázolt, erÅ‘sen kopottas, csavart falábú bútorok jutnak eszünkbe, pedig ez a kép aligha fedi a stÃlus minden ismérvét. Az angol késÅ‘i reneszánsz hatása uralta a korszak végét.
 Ládákat, szekrényeket elsÅ‘sorban a déli területeken, komódokat, szekretereket és párnázott székeket északabbra készÃtettek.
 A koloniális bútorok alapanyaga általában fenyÅ‘, de használtak tölgy-, dió-, nyÃr- és juharfát is. Még a fényűzÅ‘nek számÃtó korai darabok felületkezelése is egyszerű pácolás és viaszolás.
 A fokozatosan emelkedÅ‘ életszÃnvonalnak köszönhetÅ‘en egyre több európai lakberendezési cikk kerül Amerikába, de még Ãgy is több mint 10 éves a lemaradás az angol divatirányzathoz képest.
 A korszak jellemző bútordarabjai:
 - magas komód (high-boy)
 - lécezett támlájú szék
 
 |  |  | Koloniál stÃlusú szék részlete | 
 
 - kb. 1720-1780, amerikai szövetségi korszak
Az európai élénk stÃlusfejlÅ‘dés hatása a koloniális bútorokon is érzÅ‘dik. Az új európai divatirányzatok - a francia rokokó, a kÃnai stÃlus - hatása a tengerentúl valamivel késÅ‘bb érzÅ‘dik.
 A bútor textÃliákban gyakran találkozhatunk a kÃnai porcelánok motÃvumait idézÅ‘ egzotikus madarakkal és virágokkal.
 Technikailag jelentős fejlődést jelentett a Chippendale irányzat. Ezek a bútorok már felvehetik a versenyt bármely európai bútorral.
 A New England műhelyeiben alacsony komódokat, egymásra épÃtett komódokat (double chest) és Ãves homlokfelületű Ãrószekrényeket (block front) készÃtenek.
 A korai koloniális stÃlussal ellentétben ekkorra már az angollal teljesen egyenértékű bútorokkal és lakásbelsÅ‘kkel találkozhatunk.
 Duncan Phyfe amerikai asztalosmester munkásságára Sheraton stÃlusa hatott leginkább. Az általa készÃtett bútorok a korszak legkiválóbb alkotásai. Új stÃlust nem alkotott, de bútorai nagy divatnak örvendtek. Az amerikai Sheraton stÃlus jellegzetessége az egyenes él, a teljes profil nélküliség és az intarziadÃszÃtés. Ebben az idÅ‘szakban jelenik meg egy új alapanyag az amerikai bútorgyártásban a mahagóni.
 
 |  |  | Jellegzetes koloniál textil | 
 
 - kb. 1780-1830
Chippendale munkái és kiadványai óriási hatást gyakoroltak az amerikai bútoripar fejlÅ‘désére. A század vége felé sorra jelennek meg a bútorminta könyvek és angol mintára az árjegyzékes bútorkönyvek. Philadelphia lett egyértelműen az amerikai bútorgyártás központja, az itt megjelenÅ‘ árjegyzék cÃme: ''The journeyman's Cabinet and Chair marker's Philadelphia Book of Prices''.
 Philadelphia mellett jelentős bútoripar fejlődött ki Bostonban és Charlestonban.
 Itt is megpróbálják újraéleszteni a gótikus stÃlus dÃszÃtÅ‘formáit, kevés sikerrel. Ezután a francia neorokokóval próbálkoztak.
 A drága bútorok új alapanyag a rózsafa és a selyemfa lett.
 
 A koloniális stÃlusú otthonokat eleinte a szÃnek hiánya jellemzi, fehérre meszelt falak. A jólét beköszöntével a házak egyre szÃnesebbé válnak, az igazán jó módúak drága, import festékekkel szÃnezik otthonaikat. A leggyakrabban használatos szÃnek a karmazsinvörös, a berlini kék, a rézrozsda, melyeket néhol aranyozással hangsúlyoztak. A szegényebb vidékeken nem volt lehetÅ‘ség ezekhez a drága festékekhez hozzáférni, Ãgy a kissé visszafogottabb szÃneket használták - okkersárga, rózsaszÃn-vörös, mályva-zöld -, ezeket a helyi alapanyagokból, a természetbÅ‘l nyerték. Jól használható és divatos szÃneket állÃtottak elÅ‘ a növények festékanyagaiból, termÅ‘földbÅ‘l, állatvérbÅ‘l.
 
 |  |  | Koloniál szék egy mai otthonban | 
 
 Mivel a koloniális stÃlusok az angol bútorstÃlusok mintáira épÃtkeznek, igen nehéz megkülönböztetni Å‘ket kontinentális társaiktól.
 Az amerikai bútorstÃlus rendkÃvül változatos, felismerése szerteágazó tudást igényel. A régi amerikai bútorok valódiságának megállapÃtása nagy szakismeretet kÃván és csak az igazán hozzáértÅ‘knek való feladat.
 Ma is megtekinthető koloniális berendezésű épületek:
 - Kormányzói palota: Williamsburg, Virginia állam
- George Wythe-ház: Williamsburg, Virginia állam
 - Webb-, Deane- , és Stewens-ház: Wethersfield, Connecticut állam
 
 Quaterno Lakberendezési Stúdió 
 |