Milyen is valójában az általunk koloniálisnak titulált stílus? Vajon csak néhány esztergált láb, egy kis sötétbarna festék? Ennyi lenne az egész?
A koloniális - gyarmati - stílus első bútorai eredetileg az angol, holland és egyéb kolóniák létesítésének idején Amerikában készültek.
A letelepült kolóniák az Amerikába vitt bútoraik alapján készítették el bútoraikat. Ebből a tényből egyenesen következik, hogy nem független stílusról van szó, hanem létre jött valami új, ami ötvözi az Európából hozott formavilágot, az újabb egyéni vonásokat és a helyi sajátosságokat.
Amerika északnyugati részén, a spanyol letelepedők hatására az európai reneszánsz és barokk stílus jegyei honosodtak meg. A koloniális stílus a köztudatban Új-Angliához kötődik, építészetüket az Angliából származó mintakönyvek alakították.

A koloniális stílus kialakulásának három fő szakasza:

- kb. 1608-1720, Gregorian vagy György stílus korszaka
A korszak elején minőségi bútorok nem igazán készültek, a bútorok nagy részét Angliából hozták be. A jólét emelkedésével a bútorok minősége és választéka is kedvezően változott. Eleinte elsősorban esztergályozott darabokat készítettek. Ma is legtöbbünknek a koloniális stílusról a barnára mázolt, erősen kopottas, csavart falábú bútorok jutnak eszünkbe, pedig ez a kép aligha fedi a stílus minden ismérvét. Az angol késői reneszánsz hatása uralta a korszak végét.
Ládákat, szekrényeket elsősorban a déli területeken, komódokat, szekretereket és párnázott székeket északabbra készítettek.
A koloniális bútorok alapanyaga általában fenyő, de használtak tölgy-, dió-, nyír- és juharfát is. Még a fényűzőnek számító korai darabok felületkezelése is egyszerű pácolás és viaszolás.
A fokozatosan emelkedő életszínvonalnak köszönhetően egyre több európai lakberendezési cikk kerül Amerikába, de még így is több mint 10 éves a lemaradás az angol divatirányzathoz képest.
A korszak jellemző bútordarabjai:
- magas komód (high-boy)
- lécezett támlájú szék

- kb. 1720-1780, amerikai szövetségi korszak
Az európai élénk stílusfejlődés hatása a koloniális bútorokon is érződik. Az új európai divatirányzatok - a francia rokokó, a kínai stílus - hatása a tengerentúl valamivel később érződik.
A bútor textíliákban gyakran találkozhatunk a kínai porcelánok motívumait idéző egzotikus madarakkal és virágokkal.
Technikailag jelentős fejlődést jelentett a Chippendale irányzat. Ezek a bútorok már felvehetik a versenyt bármely európai bútorral.
A New England műhelyeiben alacsony komódokat, egymásra épített komódokat (double chest) és íves homlokfelületű írószekrényeket (block front) készítenek.
A korai koloniális stílussal ellentétben ekkorra már az angollal teljesen egyenértékű bútorokkal és lakásbelsőkkel találkozhatunk.
Duncan Phyfe amerikai asztalosmester munkásságára Sheraton stílusa hatott leginkább. Az általa készített bútorok a korszak legkiválóbb alkotásai. Új stílust nem alkotott, de bútorai nagy divatnak örvendtek. Az amerikai Sheraton stílus jellegzetessége az egyenes él, a teljes profil nélküliség és az intarziadíszítés. Ebben az időszakban jelenik meg egy új alapanyag az amerikai bútorgyártásban a mahagóni.

- kb. 1780-1830
Chippendale munkái és kiadványai óriási hatást gyakoroltak az amerikai bútoripar fejlődésére. A század vége felé sorra jelennek meg a bútorminta könyvek és angol mintára az árjegyzékes bútorkönyvek. Philadelphia lett egyértelműen az amerikai bútorgyártás központja, az itt megjelenő árjegyzék címe: ''The journeyman's Cabinet and Chair marker's Philadelphia Book of Prices''.
Philadelphia mellett jelentős bútoripar fejlődött ki Bostonban és Charlestonban.
Itt is megpróbálják újraéleszteni a gótikus stílus díszítőformáit, kevés sikerrel. Ezután a francia neorokokóval próbálkoztak.
A drága bútorok új alapanyag a rózsafa és a selyemfa lett.

A koloniális stílusú otthonokat eleinte a színek hiánya jellemzi, fehérre meszelt falak. A jólét beköszöntével a házak egyre színesebbé válnak, az igazán jó módúak drága, import festékekkel színezik otthonaikat. A leggyakrabban használatos színek a karmazsinvörös, a berlini kék, a rézrozsda, melyeket néhol aranyozással hangsúlyoztak. A szegényebb vidékeken nem volt lehetőség ezekhez a drága festékekhez hozzáférni, így a kissé visszafogottabb színeket használták - okkersárga, rózsaszín-vörös, mályva-zöld -, ezeket a helyi alapanyagokból, a természetből nyerték. Jól használható és divatos színeket állítottak elő a növények festékanyagaiból, termőföldből, állatvérből.

Mivel a koloniális stílusok az angol bútorstílusok mintáira építkeznek, igen nehéz megkülönböztetni őket kontinentális társaiktól.
Az amerikai bútorstílus rendkívül változatos, felismerése szerteágazó tudást igényel. A régi amerikai bútorok valódiságának megállapítása nagy szakismeretet kíván és csak az igazán hozzáértőknek való feladat.





Ma is megtekinthető koloniális berendezésű épületek:

- Kormányzói palota: Williamsburg, Virginia állam
- George Wythe-ház: Williamsburg, Virginia állam
- Webb-, Deane- , és Stewens-ház: Wethersfield, Connecticut állam

Quaterno Lakberendezési Stúdió